Az ecséri templomrom története (Kapui Ferenc)
Révfülöp két templomrommal rendelkezik, a Fülöpi romról korábban már tettünk említést, ebben a bejegyzésben a másik, talán még látványosabb révfülöpi romról lesz szó, az ecséri templomromról.
 |
Az ecséri templom impozáns maradványai |
Pusztatemplom Révfülöp határában, az ecséri templomrom
Az ecséri templomrom egy a XII. században épült falusi templom maradványa. A templom feltehetően egy korábbi épület alapjaira épült, az építőkövek között mai is láthatók a római kort idéző kőmaradványok, a falakba beépítve 4 feliratos római kő került elő. Rétsarokmajornál az 1900-as évek eleji vasútépítés során egy Balatonba nyúló, feltehetően római kori épületet bontottak, a tudomány álláspontja szerint Rendes és Révfülöp között jelentős római település húzódott, valószínűsíthető, hogy az ecséri templom építéséhez az Árpád-korban innen is hordtak köveket. Egy hamisított oklevél szerint 1082-ben már falu állt ezen a helyen, így előfordulhat, hogy egy temlom már akkor is állt itt.
Az első hiteles említés 1329-ből ismert, amely Ábrahám és Rendes falvak határbejárásáról szól. "Circa terram Benedicti de Echer", határjelölésként említik az ecséri Benedek nemes földjét. Ecsér papjáról 1333-ban, egyházáról 1353-ban keltezett oklevelek tettek először hiteles említést. Utóbbiban említik, hogy a körítőfalon (cinterem) túl nyugatra állt a plébános lakóháza, ennek nyomai ma is láthatóak. 3 helyiségből állt az épület, legdélebbi szobája valószínűleg lakószoba lehetett, egyik sarkában kemencét tártak fel. A középső épületrész alatt verem jelenlétét valószínűsítik, konyha lehetett. A 3., legészakibb épület gazdasági épületrész lehetett. Mindhárom épület döngölt agyagpadlójú volt, nem egyszerre épültek, az első, a lakrész a legkorábbi, ennek fala vakolt lehetett.
Urasági templom lehetett, erre enged következtetni a kegyúri karzat és a környék templomaitól eltérően íves szentélyzáródású apszis. Ez nem követi a Balaton-felvidék középkori templomaira jellemző négyszögletes szentélykialakítását. A déli hajó külső és belső falán is látszik az
opus spicatum, római eredetű falrakási technika. Ezt magyarul halgerincszerű vagy kalász falrakási módnak is nevezzük, hasonlót láthatunk az
avasi templomromnál is. A szentély a hajónál magasabbra épült, lépcsője előtt pedig megtalálták a kegyúri család tagjainak sírjait. Az impozáns, eredetileg egyhajós, majd háromajtós, íves, keletelt szentélyű templom déli oldalán előcsarnok állt, az északkeleti oldalon sekrestye és csontkamra (ossarium). Az ásatások során egy hatalmas keresztelőmedence, valamint több, gyönyörűen faragott kő is előkerült. Érdekesség, hogy a háromhajóssá tétel nem bővítés eredménye, valószínűleg a nagy, egyhajós tér tehermentesítése miatt falaztak fel pilléreket a templombelsőben, és ennek eredménye lett a háromhajós szerkezet. A templom még a XIII. században az eredetinél nagyobb tornyot kapott, feltehetően kősisakkal, ahogy
Sáska,
Egregy vagy
Avas tornyain is látható. A XIV. században külső támpillérekkel erősítették a falakat, az alapozatlan falak miatt lehetett erre szükség. A cinterem is XVI. századi, valamint a plébánia első helyisége is. A XV. század elején bővült sekrestyével és előcsarnokkal a templom. Ekkor kapott Rómától búcsúengedélyt. Ekkor a bővítések léptéke azt mutatja, hogy a templomot újraszentelték. Ebben az időben bővült a plébánia is, elkészült a Szent Kristóf freskó, illetve a XV. század második felében felépült az
osszárium (csontház).
Ledőlt torony, eltűnt Szent Kristóf falfestmény az ecséri templomromnál
Rómer Flóris leírja a nyugati homlokzat Szent Kristóf ábrázolását, aki többek között hajósok, vándorok védőszentje volt. A helyi népnyelv Góliátként is emlegette az alakot. A templom festett volt, de erre manapság már csak enyhe nyomokból lehet következtetni. Az épületet 1430-ban gótikus stílusban átalakították. Ebből a korból maradt fönn a belső háromíves fal, mely valószínűleg a tetőt hordta, az urasági karzat és lépcsője, valamint a támpillérek. Toronnyal is rendelkezett a hajó nyugati részén, mely mára csak alapfalaiban maradt meg, Rómer még leírja, ablakait reneszánsz stílusúnak titulálja.
Az Archeológiai Értesítő 1868-as évfolyamában Rómer pozitív példaként említi a révfölüpi parasztgazda, Csökör András példáját, akinek rétjén a rom állt. Próbálta felhívni a gazda figyelmét, hogy a romot el ne pusztítsa, ő így felelt: "dehogy is bántom én e régi hagyományt; inkább még 100 forintot ajánlok, ha valaki kegyességből felépítené. Magam is szeretném inkább, ha az emberek ide imádkozni járnának, pedig én evangelikus vagyok!"
A torony, a legfelső emeletét kivéve az 1930-as években még állt, 1936-ban omlott le.
Pelargus János 1872-es rajzán látszik, hogy a torony északi oldalán kereszt alakú nyílás volt. Ez a szimbólum ilyen formában a XIII. század első felében jelent meg Magyarországon, feltehetően a teplomteteji kereszt előképeként. Funkciója az lehetett, hogy az emberek már messziről lássák a legfontosabb keresztény szimbólumot. A környéken még a
Szent Balázs templom tornyán volt látható ilyen kereszt, amely egy 1930-as évekbeli átépítésnél tűnt el, illetve a
felsődörgicsei Szent Péter templomrom falán látható. A környéken a kereszt ilyen megjelenését a bencésekkel is összefüggésbe hozták. A templomteret feltehetően a déli oldal három résablaka világította be, amelyet Szentháromság szimbólumnak tartanak, a keresztelőmedence is a főhajó ezen szakaszából került elő. Hasonló megoldást találunk a
kisdörgicsei és a
felsődörgicsei templomrom déli oldalán is. A templom apszisa boltozott volt. A templom köré hajdanában temetkeztek, a sírkertet lezáró kőkerítést derékmagasságig rekonstruálták. A rom közelében előkerültek a falu néhány lakóépületének alapkövei is, ezek részben láthatóak.
Az ecséri templom pusztulása
1552-ben kerül a falu először török kézre. A 70-es években visszakerül a magyarokhoz. 1592-ben írják le utoljára elpusztult faluként. Az elnéptelenedett falu magára hagyott temploma pusztulni kezdett, a romok egy részét a környékbeli emberek széthordták. Ezután hosszú ideig semmit nem tudni a romról.
A romot először Rómer Flóris írta le 1861-ben, az első alaprajzot feltehetően Berg Károly készítette, amelyet Békefi Remig átvéve közölt. 1962-ben Sz. Czeglédi Ilona régész irányításával feltárták az egykori falut és templomromját, majd a következő évben az utóbbit, Koppány Tibor tervei alapján az Országos Műemléki Felügyelőség konzerváltatta. Újabb felújítására a milleneumi program keretében 1999-2000-ben került sor.
A templomrom ma szabadon látogatható.
Fényképek az ecséri templomromról (Márián Gábor)
 |
| Az ecséri templomrom |
 |
| Templom és a kerítőfal maradványai |
 |
A környező épületek, feltehetően a pap lakóházának alapjai
|
 |
Ecséri rom az apszis felől
|
 |
Támpillérek
|
 |
Az egykori torony errefelé állt
|
 |
Ecsér romjai
|
 |
Falmaradványok
|
 |
A templom belső tere
|
 |
Fel az égbe
|
 |
Falmaradvány
|
 |
Ezen a külső falon volt látható Szent Kristóf
|
 |
A romanika ablaka
|
 |
Mellékoltár oldalról
|
 |
Boltív
|
 |
Római oltárkő maradvány
|
Római oltárkő maradvány, amely jelenleg a sekrestyében található, korábban, a feltáráskor be volt falazva a sekrestye és a templom északi falának falelválásánál. Jupiter oltár lehetett (Iovi), erősen megkopott, a feltárási dokumentáció szerint ez a felirat töredék olvasható rajta, mi őszintén ebből már a helyszínen semmit nem tudtunk kiolvasni:
I(ovi) O(ptimo) M(aximo)
C(aius) IVLIVS MIL
.... ANTO
A kő a III. századból való.
 |
Falmaradvány
|
 |
Megmaradt boltívek
|
 |
Falmaradványok
|
 |
Ecséri falak
|
 |
| A teljes ecséri rom |
Az ecséri templomrom megközelítése
Ecsér falu nyomai A Balaton északi partján, Veszprém megyében, Révfülöptől kicsit nyugatra találhatóak. Révfülöp felől a 71-es főúton a faluból kifelé elhagyjuk a bal oldalon lévő benzinkutat, majd az első aszfaltozott úton (Rétsarki dűlő) jobbra fordulunk. Itt egyenesen haladunk kb. 450 métert, majd a házak előtt balra fordulunk egy földútra, amelyről már jól látszik a pár száz méterre lévő rom.
Felhasznált irodalom
Sz. Czeglédy Ilona - Koppány Tibor: A középkori Ecsér falu és temploma (Archeológiai értesítő 91. évfolyam 1964. I. szám)
Rómer Flóris: A magyarhoni lakott barlangokról (Archeológiai értesítő 1868)
A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket
Facebook oldalunkon!
